Szombaton délelőtt lementünk háztűznézőbe Attila barátomhoz. Az odautat (Budapest-Eger) napsütéses, ámde szeles időben motoroztuk végig. Egerből először Szilvásvárad felé vettük az útirányt. Azon kívül, hogy egy sárga Lambo majdnem elcsapta Attilát, sok említésre méltó esemény nem történt. A kanyarvadászat meglepően jó minőségű utakon zajlott és a tempókülönbség ellenére sem szakadozott szét nagyon a csapat. Egy finom házikosztra visszatértünk Egerbe, ahol Attila büszkén mutatta meg a fészerben porosodó Pannóniáját. Itt bevárva egy újabb motoros sporttársat, útnak indultunk Mátraháza felé.

Kérem szépen, ilyen élvezeteset már nem is tudom, hogy mikor motoroztam utoljára. Voltak olyan szakaszok, amiből Attilával még repetáztunk is. Izgalmas S kanyarok, száznyolcvan fokos visszafordítók, emelkedőkön és lejtőkön áthúzódó kanyarkombinációk fűszerezték meg délutánunkat. Az R6 gyönyörűen tette a dolgát, mohón falta a kanyarokat és a kilométereket. Sehol egy bizonytalanság, sehol egy megcsúszás, tökéletes, színtiszta élmény volt.

Néha éreztem a Yamaha nyomatékhiányát (főleg emelkedőkön, kanyarból kigyorsításkor, vagy amikor az 1.4-es bálna mögöttem dohogott), de ettől eltekintve a motor nagyon is rendben volt. Az alacsony nyomaték érzete nálam egyébként abból adódik, hogy a kanyarokban a buktám óta inkább egyel magasabb sebességi fokozatban fordulok. Ezzel a módszerrel kevésbé ordít a gép a kanyarban, nyilván kevesebb erő is érkezik a hátsó kerékre, ugyanakkor precízebb és simább, ha úgy tetszik gömbölyűbb motorozás lesz a végeredmény. A kanyargás során sokat segített az elmúlt napok parkolóban töltött gyakorlása. Mind a gyors, mind a lassú kanyarok abszolválása magabiztosabban ment a lassú manőverezések begyakorlása után. Sőt, talán a legnagyobb segítséget az adta, hogy a parkolóban sikerült néha ráérezni, hogy pontosan hol is van és pontosan mit is csinál az első kerék és a felfüggesztés. Mellesleg a Superbike magazin legfrissebb számában éppen van egy cikk a parkolózás fontosságáról - érdemes elolvasni.

Mikor Mátraházán megpihentünk, már csak kevés motoros volt a parkolóban. A napi kilométer-számláló ekkor kb. kettőszázhatvanat mutatott. Ennyi aznapra elég is lett volna, de valahogyan haza is kellett jutni. A hazaút száznegyven kilométere viszont kínszenvedés volt számomra. Látott, hogy idén még nem edződtem hozzá a hosszú túrákhoz, hiszen ekkorra már szinte az összes fontosabb ízületem elkezdett fájni, ráadásul a felerősödött szél sem könnyítette meg a dolgunkat. Konklúzióm az, hogy az R6-tal egyelőre nem érdemes napi háromszáz kilométernél hosszabb túrákban gondolkodnom. Ugyanakkor tény, hogy a szombati kiruccanás kicsit erőltetett menet volt, kevés beiktatott pihenővel - talán egy Mátraházás hosszabb pihenő enyhített volna a dolgon. Gyöngyösön (később pedig a Népstadionnál is) még újra láttuk a merénylő Lambo-t, majd csendesen betoltuk a motorokat a garázsba.

Ez a nap volt egyébként az új sisakom első tesztje is. Korábbi élményeimhez képest (low-end FM és GREX bukók) ez egy teljesen más világ - akin volt már jó sisak, az tudja, akin nem, az sürgősen próbálja ki.