2005.03.13. Vajkrém
Nem gyakran szoktam vajkrémet kenni. Ez egyrészt azért van így, mert nem rajongok különösebben a vajkrémekért, másrészt azért, mert még ha vajkrémet eszem is, az általában a büfében el?regyártott szendviccsel együtt kerül be a szervezetembe. Tehát a vajkrémkenés, mint mozdulatsor az, ami nem gyakori nálam. A múlt héten valamelyik este precíz srácnál dobtunk be pár sört. Iszogatás közben meg is éheztem, pár korsó után egy vajkrémes kenyér igazán jó ötletnek t?nt. El? is került a h?t?b?l a vajkrémes doboz, annak rendje és módja szerint. Mint mondtam, én általában nem kenek vajkrémet, de ha kennék, akkor úgy tenném, mint ahogyan azt a precíz srác teszi. A fotó sajnos nem tudja visszaadni azt a látványt, ami akkor elénk tárult. Szabályos, párhuzamos barázdák, korrekt d?lésszög, minimális matéria az oldalfalon, az egészben volt egy kimondatlan koncepció. Mivel valamennyire ismertem azt a lányt, akivel a srác egy pár évre összekötötte az életét, rögtön meg is kérdeztem, hogyan is m?ködött ez a vajkrémes dolog a kapcsolatuk idején. Természetesen a lány a csapkodós, innen-onnan is ken?s, koncepciót nem ismer? vajkrémkenési iskola tanításait sajátította el annak idején. Állítólag a fogkrémkinyomási technikáikban is megvolt ez a különböz?ség. Precíz srác a végér?l kezdte apránként, míg szeleburdi lány a közepén nyomta meg a tubust az els? alkalommal. Ma már nem járnak együtt.
Hozzászólások
Erre a cikkre olvasói visszajelzés még nem érkezett.
Ha mondandód van...
Tagként kell belépned ahhoz, hogy hozzászólhass a bloghoz.