Kvetkez bejegyzs »


Kovax írta,
15 óra 28 perckor,
Motor témakörben.
Kawasaki ER-6f (2009) tartósteszt, páneurópai túratapasztalatokkal vegyítve.

Az élet minden területén vannak holtpontok, megmagyarázhatatlan hullámvölgyek, amikor a változtatás belsõ kényszere szétfeszíti a józan ész logikai kereteit. A ER-5-ös Öszvért harmincháromezer kilométerrel az órájában cseréltem le 2009-ben a vadiúj Kawasaki ER-6f-re, és már ezzel a géppel is harmincnégyezer közös kilométer van a hátunk mögött. Adódik a kérdés, és kapom is a haveroktól: mi lesz a következõ? Nos, bár az ezres motor kisördöge idõrõl idõre megkörnyékez, egyelõre a hatötvenes Kawasaki marad a garázs ura. Hogy miért? Rögtön azt is elmondom...

Kawasaki ER-6f - nézd meg nagyban is!
Forrás: Milestone.hu

2011. elején úgy döntöttem, hogy szarok egy szép nagy ívût a világra, és megvalósítom régóta dédelgetett vágyam: körbemotorozom Európát. Egyedül. Pontosabban dehogyis egyedül, az én kedvenc Kawasaki ER-6f típusú motorkerékpárommal. Mivel kb. nulla információm és tapasztalatom volt a hosszú távú túrázás rejtelmeirõl, csupán néhány, általam alapvetõnek tartott elõkészületet tettem. Elsõként a jól bevált Spinex nyeregtáska mellé vettem egy klassz Kappa oldaltáska szettet, természetesen a hozzá való merevítõkkel. Az oldalsó merevítõk (és távtartók) felszerelése pofonegyszerû volt, a hozzám hasonló technikai analfabétáknak is kb. tíz percig tart, nem kell semmit fúrni-faragni. Az más kérdés, hogy a táskák gyors felhelyezése és rögzítése igényel némi gyakorlatot. Az oldaltáska nagyon kényelmes és praktikus találmány, de két tényezõre azért felhívnám a figyelmet. A táskák még a szûkebb kihasználással is túllógnak a kormányon, vagyis a szélesebb rakománnyal nehezebb manõverezni szûk területeken és a kocsisorok között.

A másik "érdekesség", hogy a vízhatlan takarók ugyan megvédik a táskákat az esõtõl, a kerékrõl felcsapódó víz ellen azonban már tehetetlenek (nem is értem, hogy a táskák belsõ, kerék felé esõ részét miért nem borítják vízhatlan anyaggal). A táskák mellett beruháztam egy pár Michelin Pilot Road 2CT gumiba is. A gyári Bridgestone BT 21-esektõl tizenhatezer kilométer után váltam meg. Húzták volna még, elégedett is voltam velük, de a nagy túrára a sport-túra szegmens egyik etalonjának számító Road 2CT-t akartam. Már most jelzem: tökéletesen beváltak a gumik! Jelenleg tizennyolcezer kilométer van bennük, de bõven van még rajtuk "hús", és gyakorlatilag minden terepen, minden idõjárási körülmények között kiválóan teljesítettek. Tudom, tudom, a gumik tapadása nagyrészt fejben dõl el, de ez a típus tényleg jól mûködik az ER-6f-en. Harmadik tételként lecseréltem a gyári plexit egy Zero Gravity túraplexire. A magasabb plekótól csendesebb, szélzaj-mentesebb utazást vártam, de nem igazán jött be a húzás. Az új plexi azért fennmaradt, de füldugó nélkül párszáz métert sem igen akaródzik megtenni (ebben a kimondottan zajosnak számító sisakom is ludas persze).

Kawasaki ER-6f - nézd meg nagyban is!
Forrás: Milestone.hu

A felkészülés zökkenõmentesen, mesébe illõen ment, mígnem közvetlenül a túra elõtt elvittem a motort az elõrehozott olajcserére és általános átvizsgálásra. Innen üzenem minden új Kawasaki motorkerékpár vásárlónak, hogy azon ne parázzon, hogy a motor elromlik vagy meghibásodik, azon sokkal inkább, hogy a "szak"szervizben elbasznak rajta valamit. A mai napig nem találtam magyarázatot arra, hogy az olajcserét követõen miért gyulladt ki pár kilométer megtétele után az FI visszajelzõ lámpa. Az nagyobb baj, hogy a márkaszervizben sem tudták. A motor menettulajdonságai egyébként nem változtak, a visszajelzõ leállítás-újraindítás után elaludt, egészen a következõ öt-tíz kilométerig. A szak(?)szervizben azt mondták hagyjam ott, majd nézegetik! Aha, két nappal életem túrája elõtt! Summa summarum az oxigén szenzor (a kipufogó alsó részébe illesztett érzékelõ) hibának dekódolt hibavisszajelzés egy idõ után magától megszûnt, de azért okozott néhány álmatlan pillanatot.

A Korzikán kezdõdõ, Spanyolországig és Portugálig jutó, Szlovákiában végzõdõ mega-túra tizenhárom és félezer kilométere során volt idõm megtapasztalni az ER-6f menettulajdonságait (a túra minden lényeges, publikus mozzanata megtalálható ezen a blogon). Kezdjük a pozitívumokkal: ez a motor kimegy a világból, elvisz akár az Óperenciás tengeren is túlra. Megbízható, szerethetõ gép, tényleg nem kell azon aggódni, hogy mikor rohad le az ember alatt. Ráadásul imádja a szûk hegyi szerpentineket, vadcsikó erényeket csillogtat amikor girbegurba lesz papucsai alatt az aszfalt. Szerintem a nyeregtáskával és az oldaltáskákkal jól pakolható, tanktáskát nem is vittem magammal (fém tank van, mágneses tanktáska kiválóan rögzíthetõ). Mindezen szolgáltatásokért nem kér többet száz kilométerenként négy-öt lityi kilencvenötös ólommentes szomjoltónál.

Persze azért vannak hiányosságok is. Hosszabb, monoton távokon a motor kényelmetlen, pedig az üléspozíció (alacsony ülésmagasság, viszonylag magasra húzott lábtartók, szûk kormány) elvileg kedvez a (magamfajta) alacsony ridereknek. Az ülés azonban túl kemény, a kormány és a lábtartók vibrálása pedig zsibbasztó hatású. A másik nem éppen túrabarát tulajdonság, hogy a láncot az optimális helyen fújva a kenõanyag jelentõs része a kipufogódobon landol, majd késõbb ráégve csúnyán szaglik, ne adj isten füstölög is. A motorerõvel (hetvenkét paci) összességében meg vagyok elégedve, egyedül a végtelen hosszúságú spanyol fennsíkon hiányzott volna 40-60 km/h plusz a hétezres fordulatszámhoz (ezen a fordulaton hatodik sebességfokozatban 140 km/h-val szalad a gép). Mostanában próbáltam pár motort a baráti társaságból és azt tapasztaltam, hogy az ER-6f fékei abban az összehasonlításban is meglepõen jól teljesítenek. A futómûvel sincsenek gondjaim, amire tervezték azt tökéletesen tudja és teljesíti. Nagy tempójú (150-160 km/h) alpesi autópálya kanyargásnál azonban már bizonytalannak érzem a motort, ilyenkor kimondottan megnyugtató kicsit visszavenni a sebességbõl.

Kawasaki ER-6f - nézd meg nagyban is!
Forrás: Milestone.hu

Az Európa túra során a tankoláson és láncfújáson kívül olajat cseréltettem Portugáliában (Viseu, Kawasaki márkaszervíz), illetve láncszettet (elsõ és hátsó lánckerék, lánc) Svájcban (szintén márkaszervizben). Ez utóbbi fogfájósan drága volt, de a lánc olyan egyenetlenül nyúlt meg, hogy lejtmenetben motorféken és visszaváltáskor eszementen csapkodta a kipufogót. A lánccsere egyébként elõzetesen nem volt benne a pakliban, de a gyári szett végül csak huszonhatezer kilométert bírt. A túráról hazatérve elvittem a motort olajcserére. Mivel még mindig garanciális volt, ismét egy szakszervizbe mentem, hát elég drága olajcsere lett! Közölték, hogy "valahol" beleszakították az olajleeresztõ csavart az olajteknõbe, ezért nem tudják a csavart visszatekerni. Habár túlméretes csavarral a probléma viszonylag könnyen orvosolható lett volna, inkább rendeltem egy új olajteknõt, és egyben befejeztem a márkaszervizekkel való küszködésem. Lejárt a garancia, szabad vagyok! A motorral most nagyon meg vagyok elégedve, harmincnégyezer kilométer van az órájában, és a legnagyobb hibája az, hogy meglehetõsen koszos. Utassal is próbáltam már egy rövidebb karikát, és bár alapvetõen az egyszemélyes csapatás híve vagyok, kimondottan élveztem a páros motorozást. Nem állítom, hogy emiatt, de azóta hozzám is jött feleségül a hölgy :)

Kawasaki ER-6f - nézd meg nagyban is!
Forrás: Milestone.hu

A legutóbb Ausztriában túráztunk a barátokkal, akkor három nap alatt ezernyolcszáz kilométert tekertem a gépbe, és kedvemre való emlékeket gyûjtöttem. Leginkább a patakok mentén lágyan kanyargó utak száztíz-százhuszas tempójánál húzódik vigyorra az ember szája, de a szûk hegymenetek is felrobbantják az adrenalinbombát. Aki hasonló élményeket vár a motorozástól, esetleg csendes, rövidebb-hosszabb kirándulásokhoz keres motort, annak továbbra is nyugodt szívvel ajánlom a Kawasaki ER-6f-et. A 2012-es modell ha lehet még pofásabb lett, nem hallani kritikákat a típusról. Hogy én meddig nyúzom még a saját gépemet? Egyelõre nem gondolkozom cserén, de az (ezres kis) ördög sosem alszik...



Hozzszlsok
MihiAtti mondta [2012.08.09. 15 óra 28 perckor]:

Már régóta vártam ezt a folytatást. :). Tetszik amiket írtál, és gratulálok a túrához!




Ha mondandd van...

Tagknt kell belpned ahhoz, hogy hozzszlhass a bloghoz.