Roland írta,
17 óra 55 perckor,
Ring témakörben.
Kuala Lumpur kínai negyedében gyalogolok. Alig múlt reggel kilenc, mégis dögmeleg van. A kezemben lévő térkép azt hazudja, hogy a szemközti Plaza Rakyat metróállomásról kell elindulnom, ha a MotoGP maláj nagydíjának helyszínére akarok eljutni. A jegypénztáros tört angolsággal magyarázza el, hogy jó nyomon vagyok, ha a Hermann Tilke tervezte sepangi versenypályára igyekszem, csak oda kicsit máshonnan és kicsit máshogyan kell eljutni. Időm szerencsére mint a tenger, így a több mint kétórányi, átszállásokkal tarkított buszozás cseppet sem szegi kedvem.

Néhány kilométerrel Kuala Lumpur nemzetközi repülőtere után megkérem a maláj sofőrt, hogy tegyen ki engem az autópálya mellé épült Petronas-benzinkútnál. Egyedüliként leszállok, kérek egy kólát a jéghidegre hűtött shopban, majd gyalogosan a pálya felé veszem az irányt. Illetve venném, de egy kínai taxis rámtukmálja magát, így aztán vele együtt indulunk el megkeresni a komplexum bejáratát.

A sepangi pálya bejárata - nézd meg nagyban is!
Forrás: Milestone.hu

A kaputól már gyalog megyek tovább, közben pedig azon tűnődöm, hogy vajon hány olyan versenypálya lehet még a világon, ahol pálmafák adnak árnyékot a füvön ülő nézőknek és kókuszdió terem a tribünök mentén. Hétfő van, ráadásul ebédidő, így nagy a csend az aszfaltcsík környékén. Feltűnik ugyan egy tucat Impreza, de ők mind kifelé jönnek, vélhetően épp befejezték mára. Nem bánom, elvégre alapvetően a pálya miatt jöttem. Magam is meglepődöm, amikor rövig gyaloglás után, szinte egyik pillanatról a másikra a boxutcában találom magam. Biztonságiak sehol, utoljára a kapuban láttam egy laposan pislogó őrt. Egész sokat bandukolok a hibiszkuszra hajazó tetőszerkezet alatt, mire találok valakit. Egy-két boxban Porsche GT3-ak parkolnak, készülődésnek azonban semmi nyoma.

A parkoló is üres.
Sehol egy lélek.
Talmát már kétszer intették le itt elsőként.

Később megtudtam, hogy pilótaképzésre használják.
Egy izmosabb Porsche GT3 RS.
Porsche GT3, a fatengelyes testvér.
Forrás: Milestone.hu

Benyitok az irodába, néhány perccel később pedig már az októberi MotoGP-ről, és az elmúlt két év maláj futamait megnyerő Talmácsi Gáborról beszélgetünk a szemmel láthatóan nyugodt munkatempóban tevékenykedő dolgozókkal. A csapat rendkívül barátságos: vaskos F1 katalógusokat nyomnak a kezembe, sőt azt is felajánlják, hogy körbevezetnek az épületen és akár a versenypályán is.

A paddock épületében kezdünk, azon belül is az időmérő helyiségben. A technika nem tűnik túl komolynak, de mondják, hogy ez csak a nyílt napok adatainak feldolgozására szolgál - a nagy futamokra (F1, MotoGP, stb.) a szervezők saját felszerelést hoznak. A tévés közvetítések boszorkány-konyhájában a kamerarendszerekről, a vágópultról és a vezénylésről hallok újdonságokat. Megmutatják például azt a nagy piros gombot is, amivel a Formula 1 futamot állították le bő egy hónappal ezelőtt, a hirtelen lezúduló özönvíz eredményeként.

A Dorna időmérő cucca állítólag ezerszer komolyabb.
A pályán hét szekció van, mindegyikre külön rádió jut.
A botkormánnyal a pálya kameráit lehet vezérelni.
Forrás: Milestone.hu

Revinnel, az orvosi ellátásért felelős vezetővel gyorsan egy hullámhosszra kerülünk. Mesél nekem Costa doktorról és a Clinica Mobile-ról, Valentino Rossi bámulatos egyensúlyérzékéről és Daniel Pedrosa orvosi szemmel már-már természetellenesen gyors regenerálódásáról (ami mögött egyesek oxigénkamrás és egyéb csodakezeléseket sejtenek). Épp az 5,5 kilométer hosszú versenypálya rendhagyó nyomvonaláról, a hosszú egyenesekről és a szűk visszafordítókról diskurálunk, amikor fél füllel elkapok egy beszélgetés-foszlányt. Kiderül, hogy a maláj szingapúri Lamborghini-importőr pályanapot szervezett délutánra, a résztvevők pedig már a pitben gyülekeznek. Sepangi látogatásomat ennél jobb eseménnyel aligha lehetne megkoronázni, úgyhogy sietve elköszönök Revintől, és a boxutca felé veszem az irányt.

Néhány perccel később már térdig érő luxussportkocsik között gázolok. A spanyol bikákról elnevezett modellek legtöbbje Gallardo, látok azonban pár Murciélagot is. Tizenegynéhányan lehetnek, egyenesen a Sant'Agata Bolognese-i gyárból. Egytől-egyik új szériásak, sem Diablo, sem Countach nincs köztük, Espada, Miura meg pláne nem. De nicsak! Ferruccio Lamborghini most biztosan felhúzná bozontos szemöldökét - mit keres itt ez a fekete F430?

A hatszáz lóerőt aszfaltra küldő olasz vasak után tekintetem egyszerűen átsiklik a boxutcában készülődő Lotus Elise és Porsche GT3 galeri felett. A valóság kezd egyre inkább távolinak tűnni, én pedig nem tudok mást tenni, mint kétségbeesetten kapaszkodni vacak fényképezőgépem markolatába.

Forrás: Milestone.hu

A pálya mellett állva a napnál is világosabban látszik, hogy a háromszázezer dolláros Lamborghini Murciélago elvérzik Sepang kanyarjaiban. Nehézkes, ráadásul túl van szteroidozva; pilótája csak szenved az ülések mögött tomboló hatszáznegyven lóval, ahelyett, hogy élvezné a kanyargást. A kistestvér Gallardo már sokkal agilisebb, különösen az a néhány példány, amelyek ajtaján a büszke Superleggera felirat virít (az alapváltozatnál közel egy mázsával könnyebb modellek esetében a fékpadi mérés nagyjából ötszázharminc lovat karcol a tesztlapra).

A Lamborghinik tulajdonosai egy-két kivételtől eltekintve akár limuzinsofőrként is dolgozhatnának. Kanyarvételi stílusuk kimondottan álmosító, ráadásul még borzalmasan is mutat a versenypályán. A Porsche GT3 rutinosnak tűnő pilótája sorra kerüli ki az olasz masinákat, az apait-anyait beleadó Lotus-osok szintén. Csak később, boxutcai beszélgetésekből tudom meg, hogy az LP640-ek gazdái sokallják az erőt, azért olyan óvatosak, a Gallardosok meg javarészt friss tulajdonosok, akik egyelőre csak barátkoznak a járgánnyal. Néhány csepp eső után a fehér Murciélago a sóderágyban végzi, ami a Lamborghinis bagázs tempóját még inkább visszaveti.

A fekete LP640 tulajdonosa szimpatikusnak tűnik, odalépek hozzá. A meglepően barátságos fiatalemberrel tizenkilenc hüvelykes felnikről, menet közben kinyíló légbeömlőkről és stabilizátorokról beszélgetünk. Megtudom, hogy az eddig harmincegy nyarat látott fiatalember (a neve legyen mondjuk Chow) Szingapúrban él, Hong Kongban üzletel és proprietary tradinggel keresi meg a benzinrevalót, amiből a bika száz kilométerenként harminc-negyven litert könnyedén elfüstöl. Chow elmondja, hogy a versenypályán számára is sok a hatszáznegyven lóerő és az 1,7 tonnás tömeg kombinációja. Többek között ezért is hozta magával a mögöttünk parkoló F430-at (így legalább a haverok is szórakoztak egy kicsit idefelé jövet). Chow a kiváló vezethetőség miatt a másfél éves Ferrarit preferálja a pályán, messzire azonban csak a Murciélago volánja mögött hajlandó utazni (állítólag a maláj autópályákon az alig féléves Lamborghini könnyedén megfutja a háromszázat).

Utóbbiba én is behajtogatom magam. Nem autóbelső, hanem pilótafülke fogad, amiben az ülések varrásaitól a kormánykapcsolókon át a műszerezettségig minden tökéletes. Már csak menni kéne vele. Chow fel is ajánlja, hogy elvisz egy körre, de kifutunk az időből, leintik a pályanapot. Furcsa módon nem bánom, utasként úgyis más az élmény.

A boxutcában ácsorgó tulajok arcán fülig érő vigyort látok, minden bizonnyal jól érzik magukat. Úgy tűnik, mintha egészen a boldog gyerekkorig repültek volna vissza a sokmilliós játékszerek belsejében. Pedig többségük Chow-nál jóval idősebb, inkább ötvenes, mint negyvenes kategória. Mindegyikük Lamborghinis kiegészítőket visel: bika fújtat a pólón, az órán, a sapkán, épp úgy, mint a motorháztetőn. Miközben szedelőzködnek, még fotózom egy darabig a négykerekűeket.

A sepangi pálya gombája alatt Gallardo fordul.
A Porsche pilótája befért féktávon.
Gumipor és sár egy Superleggera oldalán.

235/35 ZR19.
Pár csepp eső és egy nagyobb gázadás elég volt.
Chow és barátnője. Szeretni valakit valamiért?

Lábon hozták a verdákat Szingapúrból.
Kályhacső.
Nem nagyképűségből van 300 fölé skálázva.

Lapos és széles, mint egy nagy snooker-asztal.
Gallardo belső.
Minden autó jobbkormányos volt.
Forrás: Milestone.hu

Miközben vietnámi papucsomban a kijárat felé gyalogolok, azon gondolkodom, hogy milyen szerencsés döntés volt pont ma meglátogatni a sepangi versenypályát. Ezt nyomatékosítandó elhúz mellettem a Lambo-karaván ― néhányat közülük le is filmezek. Meglepetésemre a közeli Petronas-kúton ismét összefutunk. Az én szemem ekkorra már megszokta a tucatnyi sportkocsi látványát, a tankoló autósok arcára azonban kiül a sokk. A hipnózis közel negyed óráig tart, és csak akkor ér véget, amikor a Lamborghinik mennydörgésszerű hangok közepette eltűnnek az autópálya felhajtójában.



Hozzászólások
Kwakk mondta [2009.05.13. 22 óra 06 perckor]:

Na, ez tényleg jó volt. Szerencséd, hogy levetted a zenét a videón, hogy halljuk a gépek üvöltését! Már attól féltem, hogy az lesz a vége, hogy mentél egy kört valamelyikkel. Akkor tényleg lefostam volna a bokám :))))) Szerinted itthon a Hungaroringen beengednének?
Zimme mondta [2009.05.16. 9 óra 36 perckor]:

Uhh....állat lehetett.




Ha mondandód van...










Melyik a hét második napja?