Roland írta,
15 óra 13 perckor,
Lekváros bukta témakörben.
Mivel az utóbbi idõben több olyan látogató is járt itt, aki "boka törés", "talus törés", vagy hasonló keresõszavak révén bukkant az oldalra, gondoltam leírom a baleset óta eltelt másfél év kapcsolódó tapasztalatait. Érzékenyebb gyomrú olvasók kérem lapozzanak.

Hûséges látogatók még talán emlékeznek arra, hogy 2006. áprilisában elszenvedett lekváros buktám során bal talusom nyílt, szilánkos törést szenvedett. Újpesten, az Árpád kórházban Varga doki ügyesen összecsavarozta a lábamban azt, amit össze lehetett (a talus kb. háromnegyedét), a maradék ment a kukába. Volt még a lábamon egy méretes fixateur extern is, de ez most mellékes. Óriási szerencse mellett a seb nem fertõzõdött el, így már csak a megmaradt talus elhalásának kockázatával kellett számolnom. Megintcsak a szerencsének hála, a már említett csont újból erõre kapott, így megnövekedett teherviselõ képessége a mai napig segít a járásban. A mûtétet hat hét teljes tehermentesítés, majd hat hét mankózás követte. A mankós idõszakban már intenzíven gyógytornáztam a Sportkórházban (emlékeim szerint heti kétszer, háromszor). Késõbb fokozatosan egyre nagyobb terhelést kellett adni a lábnak (gondoljunk most egy teljesen elvékonyodott bal vádlira!). Ebben az idõben gyakran éreztem erõs fájdalmat az ízület környékén és izomlázat a lábszáramban. És ez az állapot közel egy évig tartott - nem telt el úgy öt perc, hogy ne éreztem volna valami fájdalmat a bal lábamban.

Aztán néhány hónappal ezelõtt (mondjuk 14 hónappal a baleset után) az tûnt fel, hogy már egyre kevesebbet gondolok a lábamra, egyre ritkábban jönnek a fájások és egyre hosszabb távok mennek probléma nélkül. A korábban reggelenként jelentkezõ fájdalom (illetve recsegés, ropogás) elmúlt, az ízület mozgástartománya pedig valamelyest bõvült (a korábbi mértéktõl azonban még ma is jóval elmarad). Hosszabb séták egy megfelelõ cipõben ma már lehetségesek, azonban nemrég egy egész napos bécsi városnézés után kellett majd' egy hét regenerálódás a fájdalom elmúlásához. A futást, a focit, a síelést egyelõre nem erõltetem, hiszen Varga doki szerint az is kisebbfajta csoda, hogy tudok kocogni egy ilyen sérülés után.

Összességében azt kell mondanom, hogy boldog vagyok, mert egészen jól használható állapotba került a lábam (legalábbis a mindennapokat tekintve). Ha valaki kérdezi, egy ideje már boldogan mondom: igen, meggyógyult a bokám, hiszen a korábbi fájdalmakkal teli idõszakhoz képest a mai helyzet ég és föld. Tény, hogy az ízfelszín nem tökéletes, s talán a fájdalmak idõsebb korban újra nagyobbak lesznek, ennek ellenére most elégedett vagyok. A baleset velejárójaként még fontos megjegyezni, hogy sokkal kevesebbet mozgok azóta, amióta kedvenc sportjaimat nem ûzhetem. Két-három kilogramm fel is ugrott, s talán ez az, amire a jövõben leginkább oda kell figyelnem.

A fenti összefoglalóból sok apró, ám fontos részlet kimaradt. Hasonló sérüléseket szenvedett érdeklõdõk itt kérdezhetnek - ha tudok, mindenképpen válaszolok.



Hozzszlsok
bohák dávid mondta [2011.05.15. 23 óra 06 perckor]:

üdv
ugyanez a helyzet nálam csak nem nyílt törés..ugratáskor nem rogyasztottam.. húsvét hétfõn történt az egész.. köszönöm h leírtad sokat segítettél
Nádor Éva mondta [2014.01.02. 13 óra 15 perckor]:

Kedves Roland! Köszönöm, hogy leírtad történetedet. Én autóbaleset során szenvedtem el az ugrócsont darabos törését. Megoperálták, több titán csavart tettek a lábamba, de az operatõr orvos azt mondta, hogy a lábam meg fog nyomorodni, mert az ugrócsontnak az a tulajdonsága, hogy ha összeforr is, fokozatosan romlik a vérellátása. Jelenleg gipszben vagyok, felpolcolva kell tartani a lábamat, 3 hónapig tilos rálépnem. Nekem eddig az egyetlen kedvenc sportom a gyaloglás, és túrázás volt. Napi 25 km meg sem kottyant. Bizakodom annak ellenére, hogy az orvos feketére festette az eget. Nem tudom elképzelni, hogy ne tudjak biztosan és könnyen járni ahogy azelõtt. Neked is prognosztizáltak a baleset után közvetlenül ilyen rossz dolgokat? Válaszod elõre is köszönöm.
Varga Kriszti mondta [2014.03.19. 15 óra 16 perckor]:

Hello,
Nekem nem tört el ugyan semmim, de a jobb bokám 90 fokban befelé ficamodott, mely során megsérült az alsó ugróizületem. 6 hét nem járó és 10 hét járó gipsz után ma vették le végre a "csizmát", a doki szerint attól függ a bokám mozgása majd hogy elhal-e az ugrócsontom... Hát azt nagyon nem szeretném!!! Holnaptól kezdhetek rálépni, de bevallom az, hogy én 1 hét múlva már teljes testsúllyal ránehezedjek, elég vad elképzelésnek tûnik. Azt se tudom, hogy kezdjek neki a járásnak :( Gyógytornára csak áprilistól tudok menni (nem sztk-s), addig nõvérem, aki gyógytornászként végzett, fog segíteni elkezdeni bemozgatni a lábam.
Röplabda edzésen sikerült lesérülni, amúgy röpi mellett futni is nagyon szeretek, de félek, hogy le kell mondanom majd mindkettõrõl, ha nem akarok lerokkanni 23 évesen... :(




Ha mondandd van...

Tagknt kell belpned ahhoz, hogy hozzszlhass a bloghoz.