Milestone.hu -
 


Roland írta,
15 óra 13 perckor,
Lekváros bukta témakörben.
Mivel az utóbbi id?ben több olyan látogató is járt itt, aki "boka törés", "talus törés", vagy hasonló keres?szavak révén bukkant az oldalra, gondoltam leírom a baleset óta eltelt másfél év kapcsolódó tapasztalatait. Érzékenyebb gyomrú olvasók kérem lapozzanak.

H?séges látogatók még talán emlékeznek arra, hogy 2006. áprilisában elszenvedett lekváros buktám során bal talusom nyílt, szilánkos törést szenvedett. Újpesten, az Árpád kórházban Varga doki ügyesen összecsavarozta a lábamban azt, amit össze lehetett (a talus kb. háromnegyedét), a maradék ment a kukába. Volt még a lábamon egy méretes fixateur extern is, de ez most mellékes. Óriási szerencse mellett a seb nem fert?z?dött el, így már csak a megmaradt talus elhalásának kockázatával kellett számolnom. Megintcsak a szerencsének hála, a már említett csont újból er?re kapott, így megnövekedett tehervisel? képessége a mai napig segít a járásban. A m?tétet hat hét teljes tehermentesítés, majd hat hét mankózás követte. A mankós id?szakban már intenzíven gyógytornáztam a Sportkórházban (emlékeim szerint heti kétszer, háromszor). Kés?bb fokozatosan egyre nagyobb terhelést kellett adni a lábnak (gondoljunk most egy teljesen elvékonyodott bal vádlira!). Ebben az id?ben gyakran éreztem er?s fájdalmat az ízület környékén és izomlázat a lábszáramban. És ez az állapot közel egy évig tartott - nem telt el úgy öt perc, hogy ne éreztem volna valami fájdalmat a bal lábamban.

Aztán néhány hónappal ezel?tt (mondjuk 14 hónappal a baleset után) az t?nt fel, hogy már egyre kevesebbet gondolok a lábamra, egyre ritkábban jönnek a fájások és egyre hosszabb távok mennek probléma nélkül. A korábban reggelenként jelentkez? fájdalom (illetve recsegés, ropogás) elmúlt, az ízület mozgástartománya pedig valamelyest b?vült (a korábbi mértékt?l azonban még ma is jóval elmarad). Hosszabb séták egy megfelel? cip?ben ma már lehetségesek, azonban nemrég egy egész napos bécsi városnézés után kellett majd' egy hét regenerálódás a fájdalom elmúlásához. A futást, a focit, a síelést egyel?re nem er?ltetem, hiszen Varga doki szerint az is kisebbfajta csoda, hogy tudok kocogni egy ilyen sérülés után.

Összességében azt kell mondanom, hogy boldog vagyok, mert egészen jól használható állapotba került a lábam (legalábbis a mindennapokat tekintve). Ha valaki kérdezi, egy ideje már boldogan mondom: igen, meggyógyult a bokám, hiszen a korábbi fájdalmakkal teli id?szakhoz képest a mai helyzet ég és föld. Tény, hogy az ízfelszín nem tökéletes, s talán a fájdalmak id?sebb korban újra nagyobbak lesznek, ennek ellenére most elégedett vagyok. A baleset velejárójaként még fontos megjegyezni, hogy sokkal kevesebbet mozgok azóta, amióta kedvenc sportjaimat nem ?zhetem. Két-három kilogramm fel is ugrott, s talán ez az, amire a jöv?ben leginkább oda kell figyelnem.

A fenti összefoglalóból sok apró, ám fontos részlet kimaradt. Hasonló sérüléseket szenvedett érdekl?d?k itt kérdezhetnek - ha tudok, mindenképpen válaszolok.



Hozzászólások
mondta [2011.05.15. 23 óra 06 perckor]:

üdv
ugyanez a helyzet nálam csak nem nyílt törés..ugratáskor nem rogyasztottam.. húsvét hétf?n történt az egész.. köszönöm h leírtad sokat segítettél
mondta [2014.01.02. 13 óra 15 perckor]:

Kedves Roland! Köszönöm, hogy leírtad történetedet. Én autóbaleset során szenvedtem el az ugrócsont darabos törését. Megoperálták, több titán csavart tettek a lábamba, de az operat?r orvos azt mondta, hogy a lábam meg fog nyomorodni, mert az ugrócsontnak az a tulajdonsága, hogy ha összeforr is, fokozatosan romlik a vérellátása. Jelenleg gipszben vagyok, felpolcolva kell tartani a lábamat, 3 hónapig tilos rálépnem. Nekem eddig az egyetlen kedvenc sportom a gyaloglás, és túrázás volt. Napi 25 km meg sem kottyant. Bizakodom annak ellenére, hogy az orvos feketére festette az eget. Nem tudom elképzelni, hogy ne tudjak biztosan és könnyen járni ahogy azel?tt. Neked is prognosztizáltak a baleset után közvetlenül ilyen rossz dolgokat? Válaszod el?re is köszönöm.
Varga Kriszti mondta [2014.03.19. 15 óra 16 perckor]:

Hello,
Nekem nem tört el ugyan semmim, de a jobb bokám 90 fokban befelé ficamodott, mely során megsérült az alsó ugróizületem. 6 hét nem járó és 10 hét járó gipsz után ma vették le végre a "csizmát", a doki szerint attól függ a bokám mozgása majd hogy elhal-e az ugrócsontom... Hát azt nagyon nem szeretném!!! Holnaptól kezdhetek rálépni, de bevallom az, hogy én 1 hét múlva már teljes testsúllyal ránehezedjek, elég vad elképzelésnek t?nik. Azt se tudom, hogy kezdjek neki a járásnak :( Gyógytornára csak áprilistól tudok menni (nem sztk-s), addig n?vérem, aki gyógytornászként végzett, fog segíteni elkezdeni bemozgatni a lábam.
Röplabda edzésen sikerült lesérülni, amúgy röpi mellett futni is nagyon szeretek, de félek, hogy le kell mondanom majd mindkett?r?l, ha nem akarok lerokkanni 23 évesen... :(




Ha mondandód van...

Tagként kell belépned ahhoz, hogy hozzászólhass a bloghoz.