Roland írta,
13 óra 16 perckor,
Túrázás témakörben.
Történetünk valamikor január derekán kezdődött. Odakint még javában dúlt az esős, szutykos magyar tél, mi pedig már azon gondolkodtunk, hogyan hozhatnánk csak egy kicsit is közelebb a motoros szezon kezdetét. Arra jutottunk, hogy valamelyik mediterrán országban kellene kanyarogni egy jót, valamikor a tavasz beköszöntével. Választásunk Olaszországra esett, egyrészt a látványosságok, másrészt a kitűnő konyha, harmadrészt a relatív közelség miatt. Mivel a négyfős baráti társaságban (Öcsi, Kovax, Zola és jómagam) már adott volt egy hosszú távú fuvarozásra átalakított Mercedes Sprinter kisbusz, azt terveztük, hogy ezzel visszük le a gépeket Itália fővárosáig. Ennek a megoldásnak főleg anyagi okai voltak, hiszen az oda-, és visszaút 2700 kilométere igencsak igénybe vette volna pénztárcánkat mind üzemanyag, mind gumikopás szempontjából (az ülőgumókról már nem is beszélve). A buszos utazás egyetlen hátulütője az volt, hogy nem fértünk be a Sprinterbe mindannyian, két főnek repülőre kellett ülnie. Mivel a szervezést idejében elkezdtük, relatíve olcsón (fejenként kb. húszezer forintért) tudtunk foglalni fapados repjegyet a Budapest-Róma útvonalra. Mivel Öcsié volt a busz és mi már pelenkás korunk óta ismerjük egymást, egyértelműnek tűnt, hogy ketten fogjuk levinni a rakományt az örök városig. Kovaxnak és Zolának a könnyebbik út jutott (a felmerült logisztikai költségeket egyébként korrekt módon összeadtuk és elnegyedeltük).

A motorok (az indulás előtti napon történő) rögzítése amúgy kabaréba illő jelenet volt. Órákig próbálgattuk, hogy melyik motort hova tegyük a buszban, és hogyan rögzítsük azt le. A saját motor felrakásakor érdekes módon mindenki hosszú ideig aggodalmaskodott, amíg viszont a többiek motorján volt a sor, általában a "jól van az már, hát csak nem dől el" vélemények hangzottak el. A végén persze mind a négy gép (Monster S4R, Hornet 600, ER-5, R6) a helyére került, spaniferekkel lekötözve, az érzékenyebb részeken szivacsokkal és párnákkal kibélelve.

Kattints a képre!

Az indulást április 21-re időzítettük. Sajnos én csak az indulás délutánján, a munkából hazarohanva pakoltam össze a cuccaimat és így meglehetősen fáradtan indultam neki a több, mint 1300 kilométeres útnak. Az odavezető út nagyjából eseménytelenül telt, csupán Bologna környékén kaptunk egy (ahogy Rátóti Zsolt mondaná) kétvonalas ködöt. Hajnaltájt egy benzinkútnál belekóstoltunk az igazi olasz capuccino-ba, majd továbbhaladtunk Róma felé. A felkelő nap sugarai lassan kezdték megvilágítani a gyönyörű mediterrán növényzetet és az autópályát szegélyező sokszáz éves építményeket.

A két lókötőért persze még be kellett menni a Róma melletti Ciampino reptérre. Kovax előző este szétcsapta magát egy buliban, így kicsit másnaposan és fáradtan várt ránk Zola társaságában a reptér parkolójában. Innen első utunk Róma melletti szállásunkra, Velletribe vezetett. Ez az apartmanház őrzött parkolóval rendelkezett, ami számunkra a busz biztonságos tárolása miatt volt fontos. Utunkat ugyanis nem csillagtúra, hanem körutazás jellegűre terveztük. Róma mellől indulva (és a buszt hátrahagyva) be akartuk járni Nápoly környékét (az Amalfi-Sorrento-Positano részt), majd onnan átmotorozni Marateába. Ezt követően átmenni a keleti partra Vieste városába, és onnan a hét végére visszaérni Róma melletti szállásunkra.

Kattints a képre!

Mire kipakoltuk a motorokat a buszból, jócskán benne voltunk a vasárnap délelőttben. Lévén, hogy aznap MotoGP futam volt, nekiindultunk keresni egy helyet, ahol van televízió és közvetítik is a futamokat. A szomszédos olasz városkában, a "Formula One Bar" nevű helyen néhány sör társaságában aztán végig tudtuk követni a nyolcadliteresek futamát. Mivel a verseny végére már mindenki farkaséhes lett, átmentünk egy hangulatos étterembe, hogy belekóstoljunk a talján ízekbe. Érdekes volt látni, hogy a helybéli olasz családok hogyan töltenek el egy vasárnap délutánt rokonostul-unokástul az árnyékos kerthelységben jó olasz borokat és kitűnő "pasta"-kat kóstolgatva és közben jókedvűen beszélgetve. Állítólag a vasárnapi ebéd inkább éttermi jellegű arrafelé, ellentétben a hazai módival.

Kis szundikálás után aztán csak nem bírtuk ki, hogy aznap ne motorozzunk, úgyhogy felpattantunk a gépekre és lemotoroztunk Anzióba és megnéztük a naplementét.

Kattints a képre!

Már az első kilométereken éreztük, hogy ez nem az a közlekedési morál és kultúra, mint amit otthon megszoktunk. Sokkal erőszakosabban, ugyanakkor több odafigyeléssel közlekednek arrafelé az olaszok. Az eredmény pedig egy sokkal gördülékenyebb, tempósabb forgalom, amelyben a motorosok sincsenek életveszélyben. Anzióban még kerültünk egyet, megnéztük a helyi kikötőt, majd visszamotoroztunk a szállásra. A rövid, ámde ízletes vacsora után nem sokkal nyugovóra tértünk.

Folytatása következik...



Hozzászólások
A titkos notesz mondta [2007.07.31. 10 óra 15 perckor]:

Egy fontos részlet kimaradt az első napi beszámolóból: Anzióból hazafelé benzinkutat kerestünk Zolának, mert azt hitte, hogy ereszt a Hornet első gumija. A spórolós srác pechjére (vagy szerencsénkre?) csak pénzbedobós automata benzinkutak voltak nyitva, így hamar betérhettünk vacsorázni egy közeli pizzériába :)))




Ha mondandód van...

Tagként kell belépned ahhoz, hogy hozzászólhass a bloghoz.