Milestone.hu -
 


Zola írta,
14 óra 00 perckor,
Motor témakörben.
...avagy Suzuki Bandit 400 Limited tartós teszt

Ide s tova körülbelül másféle éve vagyok a motorosok boldog társadalmának tagja. Ez alatt els? igazi nagy motorommal - egy négyszázas Bandittal - sok helyen, sokfajta közlekedési szituációban tetemes mennyiség? tapasztalatot gy?jtöttem össze. A járgány megvásárlásának körülményeir?l és a kezdetekr?l korábban már röviden írtam, de mivel "Bandika" pár hete már egy másik lelkes kezd? alatt rója az utakat, gondoltam itt az ideje, hogy lezárván egy korszakot az azóta eltelt egy év és a megtett hétezer kilométer tapasztalatait összegy?jtsem. A típus hazánkbeli népszer?sége miatt ez az írás még más kezd?k számára is hasznos lehet a kés?bbiekben.

Suzuki Bandit 400 Limited

A motor ugyanis alapvet?en a kezd?k igényeit elégítheti ki. Természetesen egy csomó kompromisszummal jár a "kapcsolat", ha valaki ezen típus mellett dönt, ez azonban korántsem az élmények hiányára, vagy a motorozás élvezeti értékének csökkenésére vonatkozik.

S?t, szerintem kezd?ként éppen hogy a következ? tulajdonságai miatt lehet beleszeretni a motorba(és szerettem bele én is azonnal):
- alacsony ülésmagasság és építés;
- alacsony tömeg, 176kg szárazon;
- a konstrukció korához képest igen magas technikai színvonalat képvisel: dupla tárcsafék és állítható feszesség? teleszkóp elöl, központi rugós tag hátul;
- egyszer? szervízelhet?ség, elviselhet? alkatrészár (ez még a belpiaci mivolta miatt sem sérül).

A típus
A motor anno Japánban alapvet?en egy kis versenymotorként került le a tervez?asztalról (ki tudja miért, ott ennek valamiért iszonyatos hagyománya van, minden márkának van 400 köbcentis méregzsákja, például: ZXR, FZR, VFR, ZZR, GSX-R, stb.). Ennek megfelel?en az igazi ereje 10-12 ezres fordulat környékén jelentkezik, alatta pedig majdhogynem bicikli kategóriába süllyed. Nem is beszélve a nyomatékról, ami induláskor és alacsony fordulati tartományban szinte nulla - de ez a pörgetni való motorok jellemz?je mindenhol.

A Limited jelölés a névben egyébként nem véletlen, közönséges társaihoz képest ez az altípus ugyanis olyan gyári extrákat tartalmazott (abban az egy-két évben, míg ilyen formában került piacra), mint a fejidom, a krómozott motorblokk, vagy a vízh?fok mér? a m?szerfalon. A motor pedig még 59 lóer?s volt (amit kés?bb lejjebb fojtottak), nem is beszélve a változó szelepvezérlés bevezetésér?l, melyr?l Sárkány mester (XIX. kerületi motorszerel? guru) véleménye vel?sen csak ennyi volt: "Jaj, csak ehhez ne kelljen hozzányúlni".

Blokk
Miel?tt bárki bármit is mond ítéletként akármelyik motornak a blokkjára, tudomásul kell venni, hogy van ilyen is, meg olyan is. Ez egy sor négyes, négy darab 100 köbcentis hengerrel, melyb?l egy csomó jellegzetesség fakad. A már-már zavaróan alacsony nyomatékról és a pörgetés szükségességér?l már volt szó. Kerüljön ide azonban pozitívum is, ez pedig a megbízhatóság, melyre azt hiszem egyáltalán nem lehet panasz. Én tizennégy éves korában vettem a vasat, soha nem lehet már megtudni, hogy pontosan hány kilométer van/volt benne. Tény viszont, hogy még ha 70-80 ezer kilométer is volt, soha még a legapróbb hibajelenséget sem produkálta. Persze a fél-meleg indítás néha nem ment pöccre, vagy pályázás és hirtelen forró leállítás után csak másodikra indult. De akár a szelepek beállításáról, akár a karburálásról, akár az alapjáratról van szó, véleményem szerint (és ezt szerel?k is meger?sítették) elny?hetetlen darabról van szó. A vízh?tés ebben az altípusban gyári extra, de nagyon hasznos, túlmelegedésr?l sosem volt szó. Az 59 lóer? pedig kezd?knek pont elég. Nem túl sok, nincs para-érzés gyorsításkor, hogy leesik az ember, másrészt viszont éppen elég bármelyik autó otthagyásához, s?t ügyes kez? pilóta kezében az ötszáz köbcentiseket is legyorsulja, csak pörgetés kérdése. Ha jól tudom, ez a teljesítmény a kategóriájában is igen jónak számít, talán csak az FZR400-ból sikerült többet (64 lóer?t) kisajtolni. Végsebessége 180-190 km/h körül lehet. Érdekes módon a hatodik sebességfokozatban 120 km/h után még komolyabb er? jelentkezik - nem csoda, hiszen itt kerül nyolcezer fölé a fordulat (ez bizony autópályás el?zéseknél sokszor jól jött).

Jellegzetes a sor négyes és a kisköbcenti kombinációjára az er?s motorfék is, igazából ez sem negatívum, csak megszokás kérdése. Akár el?nyös is lehet, hogy például autópályán normál közlekedési körülmények közt nem kellett a fékeket használnom, mert vagy a motorfék, vagy a visszaváltás elegend? volt mindig.

Futóm? és gumik
A futóm? azt hiszem nyugodt szívvel mondható, hogy a gép egyik er?sségének számít. Alapvet?en a sportosságot szolgálja - mind elöl, mind hátul állítható. Természetesen az életkor el?rehaladtával veszít precizitásából és keménységéb?l, ezért nekem mindkett?t a legkeményebbhez közeli pontokra kellett feszíteni a megfelel? stabilitáshoz. Ezek után azonban szava nem lehet az embernek, bármilyen kanyar vagy úthiba kezelésére képes. Nyilván az ember ne várjon BMW-s túrakényelmet többszáz kilométeres utak alatt, vagy nagymotoros sportosságot a szerpentineken, de ezeket bekalkulálva nem lehet hibát említeni velük kapcsolatban. Soha nem volt vele negatív élményem, soha nem akart "útcsöcs" esetén kicsavarodni a kormány a kezemb?l, soha nem éreztem, hogy hátulról "nyálas-nyúlós", bizonytalan visszajelzés érkezne. Ennél jobbat kezd? szerintem nem kívánhat, pályás tapasztalataim alapján pedig csak tovább tudom dicsérni. Persze nem lapon fordulásra kell itt gondolni, inkább azt mondanám, hogy az én óvatos kanyar tempómat kiválóan szolgálta mindkét futóm?, bravó!

A gumik (elöl 110-es, hátul 150-es, 17 hüvelykes felnikre tekerve) eredeti típusát sajnos már nem tudom, én az el?z? gazdája által feltett Metzeler ME 330 és ME 550 gyártmányt használtam. Röviden csak annyit lehet róla mondani, hogy teszi a dolgát. Vagyis semmi extra, megcsúsznom sosem sikerült vele, s?t kezd? pályaköröknél sem adta jelét a tiltakozásnak és mivel kemény túragumiról volt szó, a megtett 7,000 km vele gyakorlatilag meg sem látszott. Egyedüli - általam tapasztalt - negatívum is a túrajellegb?l fakadt, nagy melegben azonnal elkezdett olvadni a pályán, de persze ez az extra terhelés miatt talán nem meglep?, ezért nem rónám fel neki, mint valódi hibát.

Fékek
Mint említettem, a koros konstrukcióhoz képest igen jónak számít, hogy elöl dupla tárcsákat kapott a masina. A fékek színvonala ebb?l következ?en jónak mondható. Nagyon hamar megfelel? fékhatást lehet kifejteni, szépen adagolható, azt hiszem ez egy kezd?nek fontos. Alattam még a pályázás során sem produkált semmi elítélend?t, persze extra igénybevételnél elkezdett érezhet?en felpuhulni (elfogadható mértékben). A hátsó fék használata így igazán nem is szükséges, nekem, mint kissúlyú pilótának elegend? volt az els?kbe kapaszkodnom.

Gázreakció
A motor ezen része talán több kritikát érdemel. Kezd?knek ugyanis megint csak egy fontos biztonságérzetet adó tényez? lehetne (a jó fék és futóm? mellett): a nyugodt és kiszámítható gázreakció. Ez azonban ennél a típusnál hiányzik. Az elindulások nekem még egy év után sem sikerültek az oktatók által "szépnek" mondott módon, tehát úgy, hogy sem nem pörög fel a motor túlzottan, és nem is a fulladás határán indulok el. A gáz ugyanis helyenként túl érzékeny, máshol meg nem reagál kell? id?ben a mozdulatra. Ennek kiküszöbölésére kellett olyan trükkös indulási praktikát megtanulni például lámpánál, hogy el?ször gáz nélkül a kuplungot eresztettem a tapadási pontig, ahol a motor már meg akart mozdulni, és csak ott adtam neki gázt. Ez persze nem olyan lendületes, mintha együtt használnám a gázt és kuplungot, de mit lehetett tenni?! Ugyanígy pályán sem volt segítségemre a jószág, mikor kanyarból kigyorsítani egyenletesen szerettem volna: vagy rántott némileg rajtam, vagy nem volt hatásos a gázadásom. Ez egyébként magasabb fordulaton hatványozottan jelentkezett.

Kuplung és váltó
A motor egyik szürke eminenciásáról sok érdekeset nem tapasztaltam. A váltó általában véve pontos és jól kapcsolható volt, talán csak a hatezres olajcserékhez közeledve éreztem rajta némi lustaságot, illetve az üres fokozatnál pontatlanságot. Olajcsere után még tizennégy éves korában is mintaszer?en beugrott a helyére, csere el?tt viszont volt, hogy egy-két perces szenvedés után sem tudtam üresbe tenni. Valószín?leg konstrukciós sajátosság, hogy legjobban úgy érezte magát a váltó, ha egyenként pakolgattam vissza a sebességeket (például lámpás megállás el?tt) - ha ezt a szabályt betartottam, akkor mindig becsületesen végezte a dolgát, és vette a bal lábam parancsait.

Kezel?szervek - ergonómia
Végezetül az alapvet? kapcsolókról és "szolgáltatásokról" is essen pár szó. Talán sznobság, talán szigorúság egy majd két évtizedes konstrukciónak ilyeneket felemlegetni, de legyünk objektívek: itt bizony vannak olyan hiányosságok, amit tudtommal más korabeli versenytársnál megoldottak. Az, hogy nincs vészvillogó, talán tényleg túlzott szigorúság felróni. De hogy sem benzin-lámpa (nemhogy szintjelz?), sem külön bal-jobb index visszajelz? nincs a m?szerfalon, az már nekem hiányosság. Nem is beszélve arról, hogy a tompított világítás nem automatikus a gyújtással, külön kell kapcsolni, amit viszont könny? elfelejteni, f?ként egy kezd?nek. Emellett 140 km/h felett a sebességmér? már csak sebesség-sávot mutatott. A folyamatos "lengés" miatt csak saccolni lehetett a pontos tempót.

Na persze tartós nagysebességr?l nem igazán lehet szó a motor esetében, ugyanis az ülésben nincs eltúlozva a szivacs mennyisége, és a fél-sportos testtartás bizony fárasztó tud lenni hosszú távon, nem is beszélve a gyárilag "szállított" dögös, de jelent?s hanger?r?l. Ez csak a rendszeres, 100 kilométerenkénti megállásokkal volt tolerálható - egy nap alatt megtett maximális távolságom nem is volt több, mint 530 kilométer. Ezeket leszámítva viszont elfogadható a színvonal, s?t, a kihajtott lábtartóval való indítás-tiltás és a vízh?fok-mér? nyújt némi kárpótlást a fenti hiányosságokkal szemben.

Suzuki Bandit 400 Limited

Végítélet
Mindent összevetve én pozitív ítéletet alkotnék a motorról. Természetesen az eladása után elmúlt az elfogultságom, illetve egy hatszázas Hornet nyergében ma már más világban érzem magam (valószín?leg egy-két hónappal korábban még szubjektívebb lett volna ez a leírás). De még így kijózanodva is minden kezd?nek jó szívvel tudom ajánlani a gépet. F?bb viselkedési vonásai (gyorsulás, kanyarodás), városban, autópályán, országúton, s?t versenypályán tapasztalt jellemz?i mind azt mondatják velem, hogy ez nem új motor, de jó motor. El kell fogadni egy-két "Bandikás" vonást, utána viszont nagyon hálás társsá válik a hétköznapokban.



Hozzászólások
Kovax ER-5 mondta [2006.12.05. 18 óra 20 perckor]:

Miért adtad el? Kimotoroztad? Mennyi olajat evett?
Kovax (Milestone TV) mondta [2006.12.05. 18 óra 21 perckor]:

Ügyes kez? pilóta kezében legyorsul még egy ötszázast is? És nálad? :))))
mondta [2006.12.05. 18 óra 25 perckor]:

Mondjuk a gumi nem csoda, hogy morzsolódott nyáron, alig volt benne leveg?...:))) Na abbahagyom a kommenteket, én szerettem Bandikát, tényleg milyen furcsa, hogy már nincs a "csapatban". Azért a Hornet más világ, nem?
mondta [2006.12.05. 20 óra 15 perckor]:

- Olajat néha csipegette, de semmi komoly...

- Nem motoroztam ki, de ha egyszer ráül az ember egy hornetre, akkor már nem akar többé másra ülni...

- Gumit fel kell fújni, aztán rá kell ülni és menni vele....
Roland mondta [2006.12.10. 23 óra 12 perckor]:

Jó kis motor volt ez, kétségtelen. Az a kijelentés viszont, hogy Bandika "soha még a legapróbb hibajelenséget sem produkálta", bizony nem túl objektív. Emlékezzünk csak az olaj szorgos "csipegetésére" (Ausztriában is megivott egy dobozzal), a nehéz újraindításokra, vagy a váltóproblémákra ("bázz, nem veszi a kettest"). Sajnos az, hogy ezek típushibák lennének, vagy csak az adott példányt jellemezték, már soha nem fogjuk megtudni.
Az más kérdés, hogy neked többre (jobb futóm?re, nagyobb megbízhatóságra, precízebb kezel?szervekre, nagyobb teljesítményre) volt igényed egy szezon után, mint amit Bandika nyújtani tudott ilyen téren. Ezt csupán azért írtam le, hogy a típus iránt érdekl?d?k lássák: sok örömet tud szerezni egy tizenéves négyszázas Bandit, de azért nem mindig fenékig tejfel az élet mellette. Tanulómotornak viszont - egy megkímélt példány - ideális lehet.
mondta [2006.12.11. 20 óra 05 perckor]:

Jaja, ez nagyjából objektíven írja le a helyzetet, az életben soha nincs ingyen ebéd, de azért olcsón is jól lehet lakni.
Domi mondta [2006.12.12. 22 óra 21 perckor]:

Szerintem Zola a Bandika után tudja igazán értékelni a Hornet futóm?vét, fékeit, stb. Persze, ez olyan mint az els? csaj: az id? mindent megszépít (a hajtóm?olaj nagyfogyasztói kártyát pedig add vissza, ha már nem kell! :-) )
VL001 mondta [2012.01.23. 17 óra 45 perckor]:

Helló. Nagyon jó ki összefoglaló írást csináltál.! Igaz már 2012van és még öregebb a moci, de fogok venni egy ilyet.(nemazért mert er?s vagy már, hanem mert gyönyör?)! Most már biztos. Nakedmotoros tapasztalatom az nincs, de majd lesz. Köszi az írást! 10pont.
mondta [2012.08.17. 20 óra 56 perckor]:

Sziasztok! Eddig sok negatív kritikát halottam a 400-as Banditákról! De egyre jobban úgy gondolom hogy ez a nekem való motor, de már csak egy dolog aggaszt! Én 190 cm magas vagyok, nem lenne ez túl alacsony nekem?

Üdv
Frigyes mondta [2013.05.14. 19 óra 28 perckor]:

hali!elsö sorban ez neked szól ákos!én is 190 magas vagyok és az a tapasztalatom a bandittal,hogy 100km után le akart szakadni a hátam!szerintem ez a csuta kormány miatt van!enduroknál nem volt ilyen gondom!kormánycsere!!!!




Ha mondandód van...

Tagként kell belépned ahhoz, hogy hozzászólhass a bloghoz.